Fekete-Győr szomorúan látja, hogy „az RMDSZ eladta a lelkét az Orbán-kormánynak”, de szerinte az RMDSZ-nek is érdekében áll „a Momentummal, mint leendő kormányzó párttal kapcsolatot kiépíteni”.

Megegyezett már a komplett eddigi ellenzékkel, az RMDSZ-szel és még a korábban a PSD-vel kormányzó liberálisokkal is. Igaz, az abszolút többség még így sincs meg az Orban-kormány mögött a bukaresti parlamentben.

Annyira elvagyunk a saját kis magyar világunkban, és annyira lefoglal a saját kis túlélési harcunk, hogy az kérdésként sem szokott felmerülni, hogy mit jelent nagyon jó román állampolgárnak lenni, és hogy Romániának is valamiről illene szólnia. Most arról szól, hogy nagy, és még nagyobb akar lenni. Így nehéz lesz bármiféle autonómia, mert az nem mennyiségi, hanem inkább minőségi cél.

A nemzetközi sajtónak meg kell tanulnia az ékezethasználatot, hogy megkülönböztesse a román Orbant a magyartól. De ki is Orbán Lajos, a magyar gyökerekkel rendelkező nacionalista román miniszterelnökjelölt?

Oké, hogy annyi Dăncilănak, de mi lesz most? Milyen opciói vannak a román elnöknek? És miért szavazta meg az RMDSZ a kormány bukását? Az Azonnali Eckstein-Kovács Pétert kérdezte a román kormánybuktatásról.

A kormányt korábban kívülről támogató RMDSZ-esek is megszavazták a Dăncilă-kormány megbuktatását. De hogy most mi következik, az óriási rejtély, igazán kormányozni senki nem akar ugyanis. De hogy jutott idáig a román kormány? Elmagyarázzuk.

Azt szeretnék, hogy az ellenzék írjon ki előrehozott választásokat a kisebbségbe szorult szocdem kormány ellenében. Viorica Dăncilă miniszterelnök bizalmi szavazást ígért.

Kelemen Hunor ismét elindul az elnökségért, és a saját nevéből meg a tiszteletből csinál szlogent.

Otthagyták a liberálisok a nevében szociáldemokrata PSD-t, felbomlott a román kormánykoalíció. De miért? És mi lesz ezután? Elmagyarázzuk, mire játszhatnak a pártok pár hónappal az elnökválasztás előtt.