Jót tenne a visegrádi térségnek, ha a vasúti közlekedés úgy általában csábítóbb lenne. Ma ez talán csak Csehországról mondható el, és a régión belüli észak-déli közlekedés fejlesztésében még óriási kihasználatlan lehetőségek rejlenek.
El kéne ezért engedni azt az illúziót, hogy van valamiféle „európai konzervativizmus“, ami más lenne, mint a Fidesz. Nem. Talán egykoron volt, de ma nincs ilyen.
Focira fogadni annyira unalmas, hogy már Gyurcsány Ferenc ad hozzá tippeket. Itt az ideje, hogy nekiálljunk politikai eseményekre fogadni, jó odds-okért azonban a tengerentúlra kell mennünk. Adunk tippeket!
A törvényszékek elsőfokú tanácsai a „nagy” ügyeket tárgyalják. Bizonyos szempontból ez a bírói szakma csúcsa, mégsem akar itt dolgozni senki. Hogy miért? A számlagyárak és gépkocsi-okosítók miatt.
Itt vannak az albán sast mutogató koszovói albán (svájci) focisták, meg az Erdoğannal pózoló török (német) kollégáik. Na, ők meg a politikához nem értenek.
Ahol a meccsre járás, a kolbásztöltés és szerencsétlen ruhaválasztás a politikai alkalmatlanság bizonyítéka, az a csoport ne remélje, hogy a közeljövőben Magyarországon a társadalmi többség támogatását bírja.
Visszaadható-e a történelem úgy, ahogy az megtörtént? Tudomány-e egyáltalán a történelem, vagy valami egészen más? Képes lehet-e egy történész egzakt és objektív módon beszámolni a múltról? Ki gondolná, hogy ezekre a kérdésekre Romániából érkezik a válasz?
Különösebb eredményt senki nem várt a migrációs minicsúcstól, talán még Merkel sem. Orbán egyelőre viszont örülhet: folytatódik az a zavaros, amiben ő nagyon tud halászni.
Az I. világháború végén nem annyira magyarellenes bosszú vezette a győzteseket, hanem az, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia, minden politikai gondja ellenére egy teljesen jó, életképes dolog lett volna.