A nemzeti elszigetelődés politikájával hosszú távon nem lehet ellenállni az elszabadult neoliberális globalizációnak, és az európai integrációban rejlő esélyekkel sem lehet élni.
Panaszkodnak az ellenzékiek Orbán játékszabályaira, de azért csak beadják a derekukat. Pedig egy ügyes ultimátummal kikényszeríthetnék, hogy befejezzük végre a rendszerváltást.
Az NDK televíziójának egykori virtuális valósága rokon a Fidesz mai narancssárga csatornájával. Ellenségeket vélnek látni minden irányból. „A pártnak, a pártnak mindig igaza van” – szólt akkor a sláger. Ugyanez a dal szól ma is.
Orbán személye annyira kínos nekünk, németeknek, hogy sem a közéletben, sem a médiában nem beszélünk arról, hogy az Európai Néppárton belül együtt dolgozik a CSU és a CDU politikusaival.
Ennek az útnak a végén a bepoloskázott lakások, a kukkoló kamerával felvett házasélet, a csengőfrász, a fekete autó, az új Péter Gábor van. Az a világ, ahol a családi ebédnél is vigyázni kell a szánkra.
Ha vetünk egy pillantást a Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban, Olaszországban és más országokban lévő állapotokra, látjuk: Orbánnak teljesen igaza van a politikájával.