Véget ért Ceglédi Zoltán munkaviszonya Donáth Annánál, ám a publicista még mindig nem hajlandó beismerni, hogy politikai véleményformálóként erről a munkáról tájékoztatnia kellett volna a közvéleményt.
Tizenhat év után idén Angela Merkel nem indul újra a kancellári posztért. Nem a nagy víziók embere volt, de kis lépésekkel sokat változtatott Németországon és a CDU-n. A mindig lesajnált Merkel idén is megnyerné a választást, ha elindulna.
A járványügyi intézkedések „mellékhatásaiért” a felelősséget nem vállalja senki. A demokráciának ez a lényege: bármilyen döntés lehet következmények nélküli, ha az demokratikus.
A járványt pedig kevésbé veszélyes emberkísérletek választásával küzdhetjük le, mint amilyen a lockdown, a kontaktkutatás vagy az oltás. Reális opció viszont már csak egy maradt ezek közül.
Az a magyar ellenzéki közélet, amely egykoron ájult tisztelettel volt a német kancellár iránt, egyre dühösebb lett rá, mert Berlin még mindig nem buktatta meg Orbánt. De biztos, hogy Angela Merkel feladata lenne ez?
A posztmodern szerint minden csak hatalmi helyzetek eredménye, a valóság nem is létezik. Aztán jött egy világjárvány, és kiderült: mégsem lehet mindent csak diskurzusként látni és dekonstruálni.
Az Egyesült Királyság kilépésével az EU inkább kulturálisan veszít, mintsem gazdaságilag vagy politikailag. Az elmúlt négy év rámutatott a brit elit hatalmas hibáira, de a politikai dráma sok tekintetben csak most kezdődik Nagy-Britanniában.
A koronavírus-járvány miatti korlátozó intézkedések azt mutatják: az állam gyereknek nézi a polgárokat, akitől a hatalmát kapta, és még az állítólag liberális ellenzék is fullba nyomja a paternalizmust.
A vírust most kell legyőzni, mert senkinek sincs joga emberek életét veszélyeztetni politikai okokból. Ezt a gordiuszi csomót pedig paradox módon akkor vághatja át a kormány, ha él azzal a lehetőségével, hogy kötelezővé teszi a koronavírus elleni oltást.
Nem, nem azért, mert annyira gyanúsak volnának a vakcinák, hanem mert az oltásútlevelekkel fog kiderülni: ragaszkodunk-e a szabadságunkhoz, vagy zokszó nélkül menetelünk egy orwelli világba.