A WTO elé citálja Indonézia az EU-t

A szigetország szerint tisztességtelen a pálmaolajra vonatkozó EU-s direktíva, ezért indít jogi eljárást.

„A kormány ellenzi az EU azon döntését, hogy betiltsa a pálmaolaj-alapú bioüzemanyag használatát. Amellett, hogy ez negatívan befolyásolja Indonézia EU-ba irányuló pálmaolaj-exportját, pusztítja a pálmaolaj alapú termékek renoméját is a világkereskedelemben” – ezzel indokolta Indrasari Wisnu Wardhana, az indonéz Kereskedelmi Minisztérium külkereskedelemért felelős főigazgatója, hogy kormányuk miért indít jogi eljárást az EU ellen a WTO, azaz a Kereskedelmi Világszervezet előtt.

De miről is van szó pontosan?

Az Európai Bizottság még tavaly márciusban fogadta el a megújuló energiaforrásokról szóló második irányelvét (Renewable Energy Directive II, azaz RED II), ami a pálmaolajat nem fenntartható termékként kategorizálta, mert – későbbi indoklások szerint – a pálmaolaj előállítása túlzott mértékű erdőirtást eredményez, és így az nem illeszthető bele a megújuló energiával kapcsolatos EU-s célokba.

Éppen ezért az EU a RED II-ben elhatározta:

Jogilag ennek az ad keretet, hogy a tavalyi direktíva értelmében a pálmaolaj alapú üzemanyagok már nem minősülnek az EU-s megújuló energiacélokkal kompatibilis bioüzemanyagoknak.

(A bioüzemanyag a növényi vagy állati biomasszából előállított tüzelőanyag, aminek elégetése ugyanúgy szén-dioxidot termel, de ugyanezt a szén-dioxid-mennyiséget meg is köti a biomassza a keletkezése során, így nullszaldóval zárva a károsanyag-kibocsátást.)

Ez pedig nyilvánvalóan kellemetlenül érinti a világ legnagyobb pálmaolaj-előállítóját, Indonéziát. A szigetország idén már 43 millió tonna pálmaolajat állított elő csak egymaga, míg 2016-ban ez még mindössze 34.5 millió tonna volt, jövőre pedig elérheti a 44 millió tonnát. Ennek a mennyiségnek jelentős hányadát, mintegy 70 százalékát exportálja is Indonézia, ami a bolygó teljes pálmaolajexportjának több, mint felét adja.

Bár az EU Indonéziának biztosan nem olyan jelentős importőre, mint India, ami a 2008-2018 közötti időszakban 61,21 százalékát importálta a piacra dobott összes indonéz nyers pálmaolajnak, azért sokat elmond, hogy

Indonéziának már csak azért is rosszul eshet a RED II-vel hozott döntés, mert az ország gazdasága extrém módon függ a pálmaolajtól: a szén után ez a második termék, amit a legnagyobb mértékben exportálnak.

Mit akar elérni Indonézia?

Röviden azt, hogy az EU változtasson a RED II-n, és ne diszkriminálja a szigetországot a pálmaolaj alapú üzemanyag-kereskedelmben. Ehhez kézenfekvő eszköz a WTO, pontosabban annak vitarendezésre alkalmas felületei. A WTO-országok csatlakozásukkal vállalják, hogy a vitás, a kereskedelmet érintő szakpolitikai ügyekben (mint amilyen ez is) nem kezdenek el felelőtlenül vagdalkozni, és egyoldalúan szankciókat hozni a másik ellen, hanem a WTO segítségével multilaterális alapon próbálnak egymással tárgyalni és megoldást találni.

Amennyiben az egyeztetések nem zárulnak sikerrel, akkor a feleknek lehetőségük van az úgynevezett Vitarendezési Testülethez, a BSD-hez (Dispute Settlement Body) fordulniuk: ezt tette meg lényegében most Indonézia.

Amennyiben nem, a BDS utasíthatja arra a vesztes felet, hogy észszerű határidőn belül módosítson az előírásain. És ha ez nem történik meg, a BDS engedélyezheti a károsultnak, hogy egyoldalú, a másik felet büntető szakpolitikai intézkedésekkel próbálja őt rábírni a változtatásra. Erre viszont csak nagyon ritkán kerül sor, tekintve, hogy a BDS döntéseit általában a WTO-tagok önkéntes alapon teljesíteni szokták.

– részletezte az indonéz kereskedelmi miniszter, Agus Suparmanto, hogy mit várnak az eljárástól, amihez jó eséllyel csatlakozhat a pálmaolaj-kereskedelem második legnagyobb szereplője, az Indonéziával szomszédos Malájzia is.

NYITÓKÉP: Pálmafaültetvény Indonéziában. Achmad Rabin Taim / Wikipedia