Naponta bejelentett képviselők, folyamatos tárgyalások, választókerületenként alkalmi szövetségek az ellenzéki pártok között. Ez a hírverés elemi érdeke a feleknek, ha egy ilyen, be nem járatott és informális folyamatot, mint az ellenzéki előválasztást, akarják felépíteni a köztudatban. A „csodafegyvert”, amivel meg lehet teremteni azokat a minimumfeltételeket, hogy 2022-ben az ellenzéki összefogásnak matematikai esélye legyen a választási győzelemre.
Egy olyan kiélezett választási helyzetben, mint aminek láthatólag 2022-ben elébe nézünk, felértékelődnek a bizonytalan szavazatok. Az ellenzék a korrupcióval, a Fidesz a gyurcsányozással lehet képes aktivitzálni őket is – külön stratégiát kidolgozni rájuk azonban aligha éri meg bárkinek, és valószínűleg szükség sem lesz rá. Hogy miért nem, az a bizonytalan szavazók speciális jellemzőiben és a mai politikai kampányok működési logikájában keresendő.
Szakértők és aktivisták írtak egy törvényjavaslatot, az ellenzék közösen beadta a parlamentben, a kormány meg szép csendben rendeletbe is foglalta azt. Ritka jelenség ez Magyarországon.
Nagy Károly XVIII. kerületi önkormányzati képviselő március 31-én hagyta ott a pártot, most azt mondja, a helyi, jobbikos Makai Tibor képviselővel értik meg egymást a legjobban az önkormányzati politikában. Előválasztási indulást ugyanakkor egyáltalán nem tervez továbbra sem.
2022-ben még az országgyűlési választás előtt a parlament új köztársasági elnököt fog választani, aki ha akar, megkerülhetetlen szereplőjévé is válhatna a politikának. De ki legyen az?