Száz éve nyerte vissza függetlenségét Lengyelország. Az Azonnali három lengyel nagyvárosban kérdezősködött magyar-lengyel barátságról, annak okairól, hogy belezavarnak-e az oroszok, és eleve, hogy pontosan hogyan is kell érteni a függetlenséget 2018-ban.
Biztos más is észrevette, hogy a legújabb nemzeti konzultáció is inkább filozofálás a világ dolgairól, mint az ország véleményének felmérése. Szép kérdések, de pár dolog azért még beleférne. Azonnali-lista!
Semmi meglepetés, semmi váratlan, győzött a papírforma: a bajor Manfred Weber 492 voksot kapott az Európai Néppárt delegáltjaitól, míg a finn Alexander Stubb csak 127-et.
A lengyel belpolitikába való visszatérését előkészítő Európai Tanács-elnök kőkemény beszédet mondott az Európai Néppárt helsinki kongresszusán.
Brüsszel nem Moszkva! Az uniós intézmények döntései nem külső diktátumok, hanem azokban mi is részt veszünk! Ismerősek az ilyen és ehhez hasonló mondatok? Az ellenzéktől minden bizonnyal igen, de ezeket a gondolatokat a Fidesz is vallotta kilenc évvel ezelőtt. Elmélyedtünk a Fidesz 2009-es EP-választási programjában: akkor még volt nekik ilyen.
Levélben sürgette cselekvésre a CEU rektora Frans Timmermanst, az Európai Bizottság alelnökét.
Az Azonnali megmutatja az erőviszonyokat.
A tizenkét évvel ezelőtti Gulyás Gergely még pár nappal karácsony előtt tüntetett volna a Kossuth téren, amit akkor műveleti területté nyilvánítottak, így ez nem jött össze neki. Gulyás mindenesetre ma már sokkal kreatívabb Gyurcsányéknál, ugyanis a nemzeti ünnepeken, sőt, az egész karácsonyi időszakban törvénnyel tiltaná meg a tüntetéseket egy csomó közterületen.
Horvátul, németül, finnül, lengyelül, franciául, hollandul és görögül is üzennek a CEU hallgatói Orbán néppártbeli szövetségeseinek: itt az idő cselekedniük a CEU ügyében.
Az európai liberális vezető Brüsszel után Magyarországra utaztatja majd a hirdetőtáblás autót. A magyar verzió üzenete az lesz, hogy Orbán „kezdetben csak a pénzünkre utazott, most Európa egysége a tét”.