Megértették az idők szavát, vagy egyszerűen csak tudják, hogy itt vannak az igazi fiatal demokraták? Kontentek terén van még hova fejlődni, mert eddig nem sokat villantottak.
Németh Zoltán Nyugat-Európa királyságait feudalistázó gondolatai először egy véleménycikkében jelentek meg, amiért közpénzből még fizetett is, ebből csinált később „interjút” a megye ingyenes lapja.
A viszonyok feudálisak, az állampolgárok alattvalók, Emmanuel Macronnal pedig az is baj, hogy Andorra hercege.
Az egyik oldalról ezeket a nyilas dumákat hallja az ember, a másik oldalról pedig azokét, akik Orbán vérét akarják inni, akik szerint alkotmányellenes puccsal kell megakadályozni Orbán visszatérését, ha 2022-ben veszít. Ebben nem akar szerepet vállalni Tamás Gáspár Miklós, aki a véleményvezér-interjúsorozat utolsó részében arról is beszél az Azonnalinak, miért érzi úgy, hogy nem hat eléggé az írásaival.
Először az egészségügyi dolgozók oltathatják be magukat már közvetlenül karácsony után azokkal a Pfizer-vakcinákkal, amikre az EU is rábólintott.
Most már aztán tényleg minden közös lesz, nemcsak a jelöltek, hanem a lista is. De mennyire meggyőző ez?
A magyar politikai rendszer egészét tekintve 2020-szal új időszámítás kezdődött a kormány és az ellenzék viszonyát tekintve, még ha új korszakba persze nem is léptünk. Meglepő módon az ellenzéknek segítő végső lökést éppen Orbán Viktor jelentette be szombaton az önkormányzatok eddig nem látott mértékű csuklóztatásával.
Az Eurostat adatai rávilágítanak, hogy mennyire hamis az a kormánypárti sajtóban megjelenő érvelés, hogy az alkalmatlan ellenzék ellenében Orbán személye mekkora stabilitást és gazdasági növekedést garantál a magyaroknak – hiszen a többi V4-államban sokkal több kormányváltás volt, mint nálunk, mégis sokkal többet gyarapodtak az emberek, mint nálunk.