Három figyelemreméltó dolog történt az elmúlt hónapokban Orbán körül: mindhárom egyértelmű politikai célt szolgál, de nem abban az offenzív értelemben, amit a Fideszhez szoktunk kötni. A háttérben egy koherens és minden részletre kiterjedő, a hatalom megtartását és megvédését célzó pragmatikus politikus döntései sejlenek fel.
Elemi erővel a 2019-es főpolgármesteri kampányban robbant be a Fidesz részéről az ellenzék és különösen Karácsony Gergely híres alkalmatlanságának üzenete. Ez a narratíva, még ha változó intenzitással is, de folyamatosan kíséri a főpolgármesteri ciklust és az ellenzéki együttműködés formálódását a kormány sajtójának köszönhetően. A közelmúltban viszont elkezdődött egy régi üzenet feltámasztása is, ami az ellenzék kormányzóképességét firtatja.
Németh Zoltán Nyugat-Európa királyságait feudalistázó gondolatai először egy véleménycikkében jelentek meg, amiért közpénzből még fizetett is, ebből csinált később „interjút” a megye ingyenes lapja.
Az egyik oldalról ezeket a nyilas dumákat hallja az ember, a másik oldalról pedig azokét, akik Orbán vérét akarják inni, akik szerint alkotmányellenes puccsal kell megakadályozni Orbán visszatérését, ha 2022-ben veszít. Ebben nem akar szerepet vállalni Tamás Gáspár Miklós, aki a véleményvezér-interjúsorozat utolsó részében arról is beszél az Azonnalinak, miért érzi úgy, hogy nem hat eléggé az írásaival.