A berlini fal leomlása nemcsak a kelet-európai szocialista rezsimeket temette maga alá, de Nyugat-Európa legnagyobb kommunista pártját, az olaszt is. Az olasz posztkommunisták a kelet-európai elvtársaikhoz hasonlóan kínlódták végig megújulásokon magukat az elmúlt három évtizedben. A feszültségek azonban megvannak, részben a mostani kormányválság mélyebb okai is ezekben keresendők. Noha immáron 30 éve nincs az egykori hatalmas Olasz Kommunista Párt, a jobboldalnak még most is jó szolgálatot tesz: velük riogathatnak még mindig.

1946. február 1-jén kikiáltották a második Magyar Köztársaságot, melynek elnöke Tildy Zoltán lett. A kibontakozó hidegháború miatt azonban ez a berendezkedés nem állt fenn sokáig: 1949-ben felváltotta a Magyar Népköztársaság. De tényleg ez volt a második? Ki támogatta és ki ellenezte ezt az államformát? És miért tartott ilyen rövid ideig?

A kormány újratemetné Hunyadi Mátyást, de előtte a maradványait genetikai vizsgálatoknak vetné alá. A célt sem leplezik: egyrészt be akarják bizonyítani, hogy Mátyás nem volt román származású, másrészt pedig, hogy új nemzeti emlékhelyet hoznának létre. Történészekkel jártuk körbe, miért lett ez ennyire fontos, és mi értelme van az egésznek.

A hivatalos román történetírás előtt még hosszú út áll, hogy a mítoszait lerombolva tárgyilagosan szemlélje a múltat. Ott ugyanis az a mainstream történelemszemlélet, amit Kásler Miklósék kultúrkampfja annyira erőltet itthon. A Trianonról szóló gigakötet ennek díszpéldánya. Elolvastuk!

Budapestet gyakran emlegetik a „hidak városaként”. Ezt a képet a jelenlegi politikai elit is fenn kívánja tartani: egyre gyakrabban hallani, hogy új hídra lenne szükség Budapesten, ami tehermentesítené a belvárosi közlekedést. Hetvenöt évvel ezelőtt még pont a belváros közepén építettek Duna-hidat, ahol a romok nem jelentettek akadályt.

Németországban semmi nem utal arra, hogy ezt az évfordulót különösebben komolyan vennék, egyedül a német szélsőjobboldali hetilap, a Junge Freiheit foglalkozik vele kiemelten. Százötven éves a német nemzetállam, hirdeti. Elmeséljük, hogyan sikerült mindezt anno összehoznia Bismarck kancellárnak.

1991. január 17-én vette kezdetét a hidegháborút követő évek egyik legnagyobb nemzetközi konfliktusa, az Öböl-háború. Valójában már egy évvel korábban megindult, amikor Szaddám Huszein csapatai megszállták az olajban gazdag Kuvaitot. Ez a háború – amiben a közel-keleti béke helyreállítását célzó USA egy hónap alatt visszaszorította az irakiakat – nemcsak azért volt fontos, mert megágyazott a 21. századi baljós folyamatoknak, de a hadviselés és a háború fogalma is jelentős változáson esett át.

A magyar emlékezetpolitikát nem a konszenzusok jellemzik: az egyik oldal hősei a másik oldal szemében árulók. A vörösterror és a fehérterror során a hazai zsidóság egyenlően szenvedett, azonban a fehérterror hivatalos emlékezetkultúrájából mint áldozatok valamiért kimaradtak. A Vér/Tanú rádiós hangjáték ezt a témát járta körbe.

Egy napilap szerint az RMDSZ a törékeny parlamenti többségért cserébe székelyföldi autonómiát kér, a legnagyobb jobboldali kormánypárt szerint lényegében már most is megvan az autonómia Székelyföldön, Kelemen Hunor pedig amellett érvel, hogy az egyetemek és a tömegközlekedési cégek is autonómok, mégsem veszélyeztetik az állam épségét.