A hatpárti ellenzék az előválasztási bejelentésében csak a leendő parlamenti frakcióikba beülő civilekről beszél, más ellenzéki pártokról nem. Az Új Világ Néppárt elnökének van sejtése, hogy ez mennyire szándékos, de egyelőre azt szeretné, ha az ellenzék nyilatkozna erről.

A Jobbik elnöke és miniszterelnök-jelöltje szerint a mi hazánkos közeg hathatott rá negatívan, amikor korábban még ő is zsidózott, most meg már a nép egyszerű gyermekének tartja magát, aki párizsis szendvicset majszolgat az Instagramon. De mennyire tartja Jakab Péter ezt az imidzsét politikai terméknek? Mennyit készül egy krumplizós felszólalására, és mennyire tartja fontosnak, hogy a parizeren túlmutató témákról is gondolkodjon? Nagyinterjú.

Civilek is indulhatnak rajta, ha előre nyilatkoznak arról, hogy győzelmük esetén melyik párt frakciójába ülnének be. Aki 2022 áprilisáig betölti a 18. életévét, részt vehet az előválasztáson.

Mi lesz itt 2022 után? Segítsen-e a külföld az ellenzéknek? Miért nem jelentette még be Karácsony Gergely a miniszterelnök-jelöltséget? A Párbeszéd társelnöke az Azonnalinak adott nagyinterjújában elárulta: egy Kövér László-monológ jobban megviseli, mint amikor kalasnyikovot fognak rá.

A Momentum is bejelentette miniszterelnök-jelöltjét, így négyre nőtt a lehetséges ellenzéki jelöltek száma. A bejelentést felvezető videó már ízig-vérig kampányvideó volt, Fekete-Győr programbeszédet tartott.

Megkezdődött az előválasztási adok-kapok Zuglóban: a helyi MSZP-s országgyűlési képviselő Tóth Csabának nagyon nem tetszik, hogy a Momentum ráindítja az előválasztáson a korrupcióellenességével kampányoló Hadházy Ákost. Meg is üzente Hadházynak, hogy induljon máshol – egy olyan videóban, amihez csak annyit írt: „No Comment”. Nem kellett volna egyértelműbbnek lennie Tóthnak, és vajon fogta-e a szavak nélküli üzenetet Hadházy? Megkérdeztük!

Szél itt hajszállal kapott ki 2018-ban, akkor még LMP-s társelnökként a 2014-ben is győztes fideszes Csenger-Zalán Zsolttól. Most először az ellenzéki előválasztást kell megnyerje.

Az ellenzéki oldal politizálásában és különösen politikacsinálásában csak elvétve láthattunk újdonságokat, innovációkat 2010 óta: nem is véletlen, hogy érdemi különbség a 2014-es és 2018-as választások közt nem tapasztalhattunk. Mégis: az ellenzéki szavazókkal mindkét esetben el tudták hitetni, hogy van remény a kormányváltásra és persze pont az a párt és vezető lesz a változás megvalósítója – ami persze távolról sem volt igaz. Most, alig egy évvel a kampány igazi hajrája előtt nagyon hasonló szólamokat vagy tudatos spineket hallunk erről. De vajon számíthatunk-e bármi újra 2022-ben, 2014-hez és 2018-hoz képest?