Az Azonnalin folyó Közel-Kelet vita erős érzelmeket váltott ki mindkét táborból. Mindkét véleménynek igaza van. Ehhez nem kell ellátni a Közel-Keletig se, elég a zsidó humor bölcsességét megfogadni. Vitazáró.
Annak hangoztatása, hogy izraeli állampolgárok milliói évtizedekig szavazhattak egy sor olyan pártra, amely az állam kolonialista elnyomó projektjében azért egyetért egymással, még nem bizonyít semmit.
A térdelés nem a cél, hanem az eszköz, hogy a játékosok felhívják a figyelmet az elnyomásra. De mi ahelyett, hogy az általuk felvetett problémával foglalkoznánk, habzó szájjal kiabálunk a térdelő és nem térdelő játékosokra. Pedig ha körülnéznénk, Magyarországon sem zöldebb a kert, mint nyugaton.
Nem szabad felülnünk az identitáspolitikai kisvasútra, bármilyen szorgosan is építgetik azok, akik számára a nemzettel vagy az emberiséggel való összetartozás csupán ócska politikai bóvlitermék, mert valójában a megosztottságból élnek.
Nem vita tárgya, hogy a pedofilok súlyosabb büntetése helyes. De legalább három területen figyelni kell, hogy ne menjen félre a törvény: ne a sextingelő fiatalokat sújtsa, ne a papokat zsarolja és főleg ne használja a kormány a melegek ellen.
Az előválasztás történelmi esemény. Olyan politikai akció, amely egy valódi nemzeti ügyben kínálja a közös cselekvés lehetőségét, még ha csak egy mikroaktivitás – a szavazás – erejéig is.
Egy olyan társadalomban, ahol a lakosság fele még mindig napi szinten találkozik hátrányokkal pusztán a kromoszómakészlete miatt, a nemi szerepek témája nem lehet egyszerűen hűvös elméleti viták tárgya, és semmiképpen sem tekinthető a feminista mozgalmárok ügyének.
Az első kínos fixáció, amit el kell engedniük, az a győztes-vesztes ellentétpárok sulykolása a közvéleményben. Legalábbis ha az a cél, hogy tényleges összefogás szülessen, ami nem eltiprandó féregként tekint a Fideszre.
Washington és az érte lelkesedő hazai liberális média jól felépített és napi rendszerességgel tolt kampánnyal igyekszik a demokratikus ellenzéket és a remélhető Karácsony-kormányt a hidegháború frontjára állítani.
Amit Kardos Gábor állít, azt soha egyetlen feminista se mondta vagy gondolta, a fölvetett probléma soha nem létezett, ez semmi egyéb, mint immár évszázada leleplezett ősreakciós rágalom.