Nem attól lesz valaki populista, hogy kulturális vagy gazdasági alapon hergel, és nem is csak a lenézett melósok dőlnek be ennek. A populizmus sem olyan fekete-fehér, mint amilyennek a világot láttatja.
Az, hogy ennyire kötelezőnek kell érezni a magyar klubcsapatok mögötti nemzeti összefogást, mutatja, mennyire rossz a focink, és mennyire el van rontva a nemzettudatunk.
Még a liberálisok sem, akik felnőttként kezelik az egyént, de azt is tudják, hogy a többségnek nem mindig van igaza, ahogy ezt már a huszadik század is bizonyította.
Annyi hosszú elemzés született már a tényeken túli korszak eljöveteléről, hogy majdnem elfelejtettem, hogy a Fekete Bika kocsmában már rég megfejtették ezt az egészet.
Néhány generáción belül Európát a vegyesházasságok alapvetően át fogják alakítani. A „magyarság” egy része lesz csak az akkor születők identitásának, és rajtunk, mostani „fajmagyarokon” múlik, hogy mennyire lesz ez vonzó.
2019-ben mintha visszatértünk volna jó 50 évvel ezelőttre: a Coca-Cola úgy tűnik, sokak számára még mindig a hanyatló imperializmus bűnös itala. Ez a retorika kínosabb, mint egy kólás szelfi.
Sokan és sokszor mondják, hogy a legnagyobb cégek a rendelkezésükre álló publicitást, médiafelületet felhasználhatnák arra, hogy nehéz helyzetben lévő emberek mellett álljanak ki. Tessék, most megteszik.
A populizmus a nyugati politikai rendszerek demokratikus immunrendszerének reakciója. Lehet nem szeretni a köhögést, de nem a köhögés fog megölni, hanem a tüdőbaj.