A magyar miniszterelnök tusványosi beszédei a valóságtól való szóvirágos elrugaszkodásról szólnak. A szokásos elemek mellett az idei beszéd egyetlen érdekessége, hogy új ellensége lett hazánknak. Orbán Viktor ezúttal Finnországnak szólt be. Igen, Finnországnak! Ő! A nyakig sáros Tusványosról!
A nehezen vagy egyáltalán nem beilleszkedő külföldiek, a kitoloncolásra váró veszélyes elemek, a nyomornegyedekben térítő szalafista imámok olyan témák, amelyekről nyíltan kell beszélni.
Véget ért a Klímaceleb sorozat, úgyhogy érdemes kicsit összegezni a tanulságokat arról, hogy reagált a magyar celebvilág erre az egyszerre trendi és fontos témára.
A csomagolásmentesség nagy kamu, de a lustaság, a lemondás és a szeretet elég jól beválik, ha környezettudatosan akarsz élni. Elmondom, én hogyan csinálom.
Konspiratívnak és hierarchikusnak is kell lennie ezentúl egy bűnözői csoportnak ahhoz, hogy bűnszervezetként szigorúbb elbírálás alá essen. De ez nem baj, sőt: eddig volt a dolog túlságosan lebutítva.
Ahogy egykor megdöntötték a brit gyarmatosítók uralmát Indiában, úgy kellene ma leállítani a világgyarmatosítás rendszereként működő globális kapitalizmust, ezt a világszerte hatalmon lévő bolygógyilkos piramisjátékot.
A nagy orbáni siker, amitől a Fidesz propagandagépezete zeng, nem más, mint hogy egy Junckernél is liberálisabb, föderalistább, merkelistább jelöltet szavaztak meg a Bizottság élére.
Ursula von der Leyen ha a felszínen nem is volt a legmeggyőzőbb bizottsági elnökjelölt, úgy tűnik, a háttérben ügyesen lobbizhatott, jól ígérgethetett.