Az istennek sem akar összejönni ez az összellenzéki tüntetősdi, úgyhogy érdemes elkezdeni új utakra lépni. Én például egy 2019-es Budapest Parádét tartok a legjobb ötletnek!
Egy úr a pokolban is úr, a polgárnak pedig a polgári demokrácia orbáni poklában is polgárként kéne viselkednie: tehát arra kellene szavazni, akinek tetszik a programja, nem arra, aki „esélyes”.
Az agresszió hiánya egyben az érdekérvényesítő képesség hiányát is jelenti. Egyikkel sincs tapasztalat. Nem tudja az ország elitje, hogy mit is kéne csinálni. Ez súlyos szocializációs válság, amelytől az újabb generációk egyre inkább mentesek.
Igaza lehet Kunhalmi Ágnesnek, működhet a Jobbik és a baloldal közötti koordináció. De hajlandó lesz-e egyáltalán a Jobbik koordinálni az őszi önkormányzati választáson?
A civilek maguk nem tudják elérni, amit akarnak: az egyetlen út céljaik eléréséhez, ha az ellenzék politikai hatalomhoz jut. Egyáltalán nem gond tehát, ha ellenzéki politikusok „telepednek rá” a tiltakozásokra, nélkülük nem lesz változás. Válasz Feró Dalmának.
A Szél-Hadházy páros fellépését mintha „a show-nak folytatódnia kell” logikája vezérelné. Ez önmagában nem baj, de a folytatás kevésbé tűnik ígéretesnek, és nem csak a szereplők számának csökkenése miatt.
A Fidesz holdudvarának a figyelemfelkeltéshez már csak a balhé maradt. Azokból viszont egyre durvábbak kellenek ahhoz, hogy bárkit is érdekeljenek: most például egy 18 éves lány lejáratása.
A képzeletbeli menekültek helyett érdemes lenne végre aggódni valós dolgok miatt: például azért, hogy a hatóságok hanyagságából súlyosan egészségkárosító méreganyagok jutnak a szervezetünkbe.
Ha az ellenzék már az EP-választást is csupán egy Orbán Viktor elleni küzdelemnek látja, és semmi mást nem tud mondani róla, akkor messze van a rendszer legyőzése.