Amint fordul az ellenfél pozíciója, fordul Orbáné is. Addig lesz ő a szélsőjobbos populizmus bajnoka, ameddig az még nem veszélyezteti a Brüsszelből folyó pénzeket. Egyébként leszarja az egészet.
Valóban nehezen érthető, miért nem látták be a választópolgárok, hogy a tisztakezűség és a „XXI. század-pártiság” jegyében Simicska Lajossal üzleti-politikai koalícióra lépő Jobbikban van a garancia?!
Az ellenzéki nyilvánosság jó része hatalmas sikerként ünnepel egy eseményt, amely várhatóan ismét az ellenzék választási vereségének és a Fidesz nagy arányú győzelmének ágyaz meg.
Nem szeretek Orbán Viktorról írni, de amint azt a nemzetközi helyzet illusztrálja, mégis muszáj. Rajta kívül minden más magyar ezt az egész műsort csak tehetetlenül nézni tudja.
Egyelőre úgy tűnik, hogy az Európai Néppárt nem gondolkodik a Fidesz kizárásában – főleg Orbán mellett a másik „bomlasztó”, Macron ambíciójának árnyékában.
Mivel piaci kereslet nincs a szolgálataikra, a pártok holdudvarába vagy az akadémiai elefántcsonttoronyba menekültek a politológusok. Pedig fontos lenne, hogy valaki elmagyarázza a társadalomnak, hogy mi történik.
Bár a magyar kormányfő is hasonló szerepet kapott az európai politika nagyszínpadán, mint a botrányhős nő egy felnőttfilmben, de a végkifejlet mégis máshogy alakul.