Száz éve jött létre Észak-Írország, ami elméletben Európa egyik legszínesebb helye is lehetne, ha a nagy-britanniai britek Anglián kívül az Egyesült Királyság más részeinek az érdekeit is figyelembe vennék. De mivel Westminsterben senkit sem érdekel, hogy mi történik Manchestertől északra, ezért csak egy múltjában és jelenében is megnyomorított országról emlékezhetünk meg annak századik születésnapján.
Nagyon nagy a baj, ha a kormányfőt több érzelem fűzi egy megszűnő postai szolgáltatáshoz, mint saját népéhez. Mi meg utolsó üdvözletünkkel kísérve temetjük szeretteinket. Nekik már nem kell távirat.
Milyen volt az ünnep 1988-ban egy dél-szlovákiai óvodában? Mit keresett Lenin 1998-ban egy gimnázium faliújságján és egy kocsma kertjében? Miért olyan fontos a 2004-es május elseje? Miért szürreális a városligeti majális?
Május elseje a nemzetközi munkásmozgalom ünnepe. De felmerül a kérdés, hogy a munka ünneplése nem éppen a mindenkori hatalomnak szolgál-e? Lehet-e valódi felszabadítás ott, ahol a munkás ünneplendő feladata, hogy dolgozzék? Elhozza-e az automatizáció és a feltétel nélküli alapjövedelem a munkásnélküli jövőt, vagy éppen új függéseket eredményez?
Miben EU-ellenesebb az az Orbán Viktor, aki ledealelt két megállapodást, hogy a magyarok nyáron mehessenek a tengerpartra nyaralni, mint az a miniszterelnök, aki nem kéri országának a keleti vakcinákkal oltott EU-s turisták pénzét?
Kompetenciák, tapasztalat, kompatibilitás, vezetői képességek, integritás: ezek a legfontosabb miniszterelnök-jelölti követelmények a fejvadász szemével.
A leggyakoribb tévhit, hogy a külföldön tartózkodó munkavállaló nem tesz bele a közösbe, és ezért ne is szóljon bele az ügyekbe Magyarországon. Érvek a levélszavazás mellett.
Az utóbbi tíz évben öles léptekkel haladtunk egy olyan kizsákmányolóbb politikai intézményrendszer felé, ahol egyre kevesebb ember rendelkezik egyre nagyobb hatalom felett. Matolcsy két legjobb példája pont nem ilyen.
Ami közös, ami az államé, annak valódi gazdája és felelőse nincsen. Sokmillió magyarnak ez volt a Kádár-rendszer tanulsága, és ennek ellenkezőjéről a rendszerváltás körüli rablóprivatizáció sem tudta meggyőzni őket.
Parancsra zárunk, parancsra nyitunk, parancsra félünk és parancsra is könnyebbülünk meg. Közben oltáskártyákkal felszerelkezve sorakozunk majd az uszoda előtt. Íme az új, keresztény szabadság!