Hidegháborús nyelvezet és logika helyett másképp kellene versenyre kelni Kínával: több tudással, több munkával, több innovációval és sokkal kevesebb egóval.
Igaz, hogy a korban viszonylag haladó volt Magyarország nemzetiségi politikája, csak épp egy itteni románt nem az érdekelt, hogy hozzá képest mit szabad egy flamandnak Belgiumban.
Szűklátókörű könnyelműség, tudatos provokáció vagy zseniális önreflexió? Az új Trianon-emlékműből örvendetes módon hiányzik a NER-re jellemző szájbarágós szimbolika, az abba belevésett, több helyen erőltetetten magyarított helységnevek viszont számos kérdést vetnek fel.
Rövid távon biztos árt Kínának a jelenlegi járvány, de hosszú távon nem lehet a kínai piacról teljesen lemondani. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy vége az USA évszázadának.
A környezetvédelem szempontjából csak az számít, hogy hol és hogyan állították elő a terméket, amit megeszünk, és nem igaz az sem, hogy a húsfogyasztás mindenképp terhelné a környezetet.
A néppártosodás gondolata Budapesten született meg, és ezt kellett volna szeretnie a bázisnak, akik addig a Jobbik tagságát adták. Így lesz a Jobbikból budapesti klub.
Hiába van tele az ország Trianon-emlékművekkel, valójában nincs emlékezetpolitika Trianon kapcsán. Az EU-csatlakozással pedig elszalasztottunk egy lehetőséget, hogy kialakítsunk egy ilyet.
A politikus legtöbbször tervszerűen lesz nice guy vagy bad guy. Persze vannak hajlamosító tényezők, mint a kopaszodásnál, de amikor hallottam, hogy a szlovákok hirtelen ennyire a barátaink akarnak lenni, gondoltam: valami céljuk biztos van.
A mai állapot volt az ára annak, hogy a magyar etnikai tömbre szűkített államalakulat tovább tudott fennmaradni, fejlődni anélkül, hogy az észak-írországihoz vagy boszniaihoz hasonló terrortámadásoknak, polgárháborúnak vagy egyéb interetnikai konfliktusnak legyen kitéve.