Karácsony Gergely és Fekete-Győr András kijelentései is bizonyították, hogy jelenleg képtelenek vagyunk háromdimenziós emberként elképzelni a határon túli magyarságot. Emiatt pedig se politikában, se kultúrában nem lehet értelmes véleményt formálni.
A spanyol állam tizenkilencedik századi megoldásokat keres a katalán függetlenség szintén anakronisztikus kérdésére. De lehet egyáltalán megnyugtató megoldás?
Az EU és Oroszország partneri viszonyának újraélesztése józan és normális cél. Kérdés, hogy Ázsia rohamos fejlődését látva, eurázsiai hatalomként Oroszország Európát választja-e első számú partnerének.
Alig két év múlva választások lesznek Németországban, de nem látni, mi értelme addig várni – legalábbis Merkellel. A kancellár történelmi mérlege negatív, ezen már nem segít a fennmaradó idő sem.
Az egyik az elnyomottak nevében népakarat nélküli jogállamot, a másik az istenített népakaratra hivatkozva jogállam nélküli népszuverenitást valósítana meg. Pedig a demokráciához mindkettő kell.
Fekő Ádám leírja, hogy miként tesz keresztbe az állam a piacnak azzal, hogy az adónkból igazságtalan lakástámogatási rendszert tart fenn, megoldásként mégis azt javasolja, hogy még jobban toljunk ki a piaccal.
Ez a piac a legkevésbé sem a Budapesten lakni akaró embereknek fog kedvezni, hanem Rogán Antal külföldi befektetőinek. Ez nemcsak a fiatalok öneállátását nehezíti, hanem a kasztosodást is segíti.
Felesleges az időszámításon keseregni. Jobb, ha beletörődünk, hogy adott évszakban mennyi napfény jut nekünk: akinek nem tetszik, az költözzön nyáron Finnországba, télen Patagóniába!
Minél előbb gondolunk az önkormányzati- és más képviselői munkára úgy, hogy azért fizetni kell, annál előbb fogjuk értékelni és megbecsülni ezeknek az embereknek a munkáját. Emiatt biztosan nem kell kilépni semmilyen együttműködésből.