A magyar parlament nyitónapján soha nem látott szinten tűnt elveszettnek a miniszterelnök, de az őt körülvevő társaságban nem is csoda, ha elveszik valaki.
Trump és Pence, de még Putyin és Aszad is több kurd életét mentette meg, mint bármelyik európai állam – nyilván nekik sem ez volt a céljuk, de mivel legalább csináltak valamit ahelyett, hogy csak filozofálgattak volna, sikerült eredményeket elérniük, még ha ezt érdekalapon is tették.
A mai újságírógarnitúra Magyarországon meglepően független. Ettől persze nem lesz rögtön jó vagy igényes, sőt még csak pártatlan sem. Csak független. Ha úgy tetszik, szabad. Kénytelenek hozzászokni, hogy a hatalom patkánynak és ellenségnek tekinti őket.
Fizethetünk száz forintokat az „ultimate toilet break experience”-ért a „nem kávézó” benzinkutakon, de közben a bokrok alján gyűlnek az aknák és az „alternatív toilet experience”. A levegővételt mikor fogják megsarcolni?
A „reálpolitika” mind a bel- mind a külpolitika területén a válogatott ocsmányságok leánykori neve. De akkor miért fogadjuk el adottnak? Válasz Szalai Máténak.
A szavazólapokon az MSZP kivételével nincs olyan ellenzéki párt, amely 2010 előtt is a parlamentben ült volna. És igen, lehet erre egy nagyot gyurcsányozni, csak nem érdemes.
Biztos a nyugati modell átvétele az, ha nők (is) tömegesen fegyvert ragadnak? Az mindenesetre biztos, hogy nem a mi támogatásunkkal zajlik népirtás, legfeljebb csak Orbánéval.