István király, országtorta, kitüntetés, körmenet, tűzijáték. Nagyjából ezzel a hat szóval leírható, hogy mit jelent ma (legalábbis ha nincs épp koronavírus-járvány) a legnagyobb állami ünnep, augusztus huszadika. Hosszú utat járt be a huszadik században, de valahogy politikamentesebb tudott maradni, mint másik két nemzeti ünnepünk, március tizenötödike és október huszonharmadika. De miért?

Lassan elmúlnak a jugoszláv beidegződések, és Horvátország ismét barátra lelhet a magyarokban, ahogy ez 1918 előtt is volt. Az élet minden területén nagyon jók a kapcsolatok.

Volt ebben a térségben egyszer már valami, ami nagyon hasonlított a mai Európai Unióra. De ahogy erősödött a nép mágikus fogalma, úgy erősödött az elzárkózás. Ezért rohant a populista értelmiség is ujjongva az első világháborúba, mert addigra a liberális már szitokszó lett. Răzvan Pârâianu román történész az Azonnalin!

Négyszázötven éve, 1570. augusztus 16-án kötötték meg azt a speyeri egyezményt, melyben János Zsigmond lemondott a magyar koronáról II. Miksa császár javára, ám cserébe felvette az „Erdély és Magyarország részeinek fejedelme” címet. Ezzel gyakorlatilag új állam jött létre a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom között: az Erdélyi Fejedelemség. De mi köze volt ehhez a híres egri várkapitánynak, Dobó Istvánnak és a híres költő, Balassi Bálint apjának, Balassa Jánosnak?

1920. augusztus 14-én írta alá Belgrádban Edvard Beneš csehszlovák és Nikola Pašić jugoszláv külügyminiszter azt az egyezményt, amely az első lépés volt az úgynevezett kisantant létrejötte felé. A Habsburgok visszatérését és főként Magyarország revíziós kísérleteit akadályozni kívánó szövetség nyögvenyelős története tizennyolc évig tartott, emléke azonban később is hatással volt a regionális politikára.

A mai Horvátországban csak egy-egy politikai indulat erejéig van jelen a Trianon-téma. Ha valahonnan azonban nagyon hiányzik a közép-európaiság, az Fiume. Az ottani magyar múlt is a közép-európai színesség egy darabja – lehetne.

Hetvenöt éve dobták le az amerikaiak Hirosimára az atombombát, ami azonnal megölt 78 000 embert. Máig több, mint tízezer nukleáris töltet van a világban.

Szerbiában nem csak az autoriter kormány, de az ellene lázadó ellenzék egy része is erősen oroszpárti. Ez azonban nem ma kezdődött. Már a török elleni lázadásokat is az osztrákok mellett az oroszok is támogatták, a 19. századi szerb elit pedig az osztrákok és az oroszok közt őrlődött. Elmeséljük.