Határon túli magyarnak lenni azért jó, mert két országnak is kínlódnia kell azért, hogy szűkítse a szabadságodat. Ha az egyik győz, egy másik kultúra és annak rendszere még mindig megmarad.
A „sikeres ipari menedzser” Palkovics miniszter épp most éget magán akkorát a tudományos és az üzleti közvélemény előtt, hogy végképp véget érjen a privátszférás karrierje során szerzett bármilyen megbecsülése.
Én tényleg az utolsó vagyok, aki elkezd lélegeztetőgépekben számolni minden kiadást, de nem véletlen, hogy a kórházi váróban meglepően sokszor kaptam el a stadion szót az ellátással elégedetlen betegek beszélgetéseiből.
Fontos, hogy még ezen a száz évvel ezelőtti dolgok felé kapaszkodó Magyarországon is mindenki azt csinálhasson, ami a jelleméből fakad. Akár felvonulásról van szó, akár tévénézésről.
A holland politikus saját hazájában visszahozta a bukás széléről a szociáldemokratákat, azaz egyáltalán nem lehet bukással vádolni. Ellentétben a színtelen, bár nem szagtalan Manfred Weberrel, Timmermans elkötelezett európai, aki nem tűrné a kelet-európai autoriter politikusok élősködését saját népük szabadságán és a nyugat-európaiak pénzén.
Nem világraszóló katasztrófa, hogy a vadonatúj székesfehérvári stadion vize fertőzött, de az állam üzenetét közvetítő sajtóból jól látható, mennyire hajlandó beismerni a saját tévedését.