Sokszor felmerül, hogy nincs értelme nem a győztes pártra, vagy a bejutási küszöböt el nem érő pártokra szavazni, mert csak elveszik a szavazat. Ez azonban nem igaz.
Minél több döntés születik európai szinten, többségi rendszerben, annál kisebb lehetősége lesz a kisebb országoknak beleszólnia az európai ügyek alakulásába.
Mi tényleg azt gondoljuk, hogy Németh Szilárd, Semjén Zsolt vagy Kósa Lajos valami olyan tudás birtokában van, aminek a megléte nélkül nem lehet elvezetni egy országot?
Új baloldal helyett a régi „balliberális” érdekcsoportok baloskodó újrabrandelését lehet látni, amire nincs és nem is lesz számottevő társadalmi igény.
Az ellenzék nem akart tétet adni az EP-választásnak. Holott abba szólhatunk bele, hogy Orbánnak továbbra is lesz-e olyan zsarolási potenciálja Európában, ami miatt kesztyűs kézzel bánnak vele, vagy nem.
Most, hogy vége a sorozatnak, mindenki tegyen két lépést hátra, és gondolja át, miben különbözött az ő megőrülése attól, amikor pénzt gyűjtöttek a rajongók Esmeralda szemműtétjére.
Strache a botrány másnapján megbukott, Gyurcsány még három évig a hatalom berkében védhette magát azzal, hogy valójában igazságbeszédet mondott. A nagy különbség Magyarország és Ausztria között a választási rendszer és annak hatása a politikai életre.
Ott, ahol én élek, nem nagyon tudnak különbséget tenni egy román, egy bolgár, egy magyar vagy egy lengyel között, ezért az értékeim alapján ítélnek meg.