Az az ellenzék, amely a kormányt most már hónapok óta – hol intenzívebben, az utcán, hol nyilatkozatokban – a rabszolgatörvénnyel üti, nem vette fáradtságot, hogy a munkások ünnepén tematizálja ezt a munkásokra veszélyt jelentő intézkedést.
Az olasz belügyminiszter magyarországi látogatása egyszerre magyar, olasz és európai belpolitika. Egyelőre azonban Salvininek van nagyobb szüksége Orbánra, azaz a magyar kormányfő kéretheti magát minden irányba. Elvégre egy Manfred nevű is vár még azért rá.
A budapesti piacokról mindenféle rendezvényt kitiltanak: még a látszatot sem hagyják meg, hogy spiclikkel telerakhassák. Még egy fingszagú diktatúrát sem tudnak üzemeltetni.
Az esélyét se akarják megadni annak, hogy az emberek esetleg politikáról is beszélgessenek, ezért inkább minden közösségi programot kitiltottak a budapesti piacokról. Igazi kádári tempó!
Bangóné patkányozik egyet, a a Fidesz szép ívesen beköp az udvarba, hogy jujj, hát itten gyűlöletbeszéd történt, a sok sárgarózsadíjas européer meg azonnal pozícióba vágja magát és elhatárolódik.
Az eredményt elvárjuk, erőforrást nem biztosítunk, eredmény meg mégis lesz, és nem kérdezzük meg, hogyan. A diák törjön be, álljon be a sorba, és intézzen magának nyelvvizsgát.
Karácsony rendszeresen kéri számon az ellopott milliárdokat fideszes politikusokon – abszolút helyesen. Csakhogy a Fidesz leváltásához hitelesség se ártana, ehhez pedig az kell, hogy tisztázza magát parkolásmutyi-ügyben.
A Lajtától keletre semmi sem emlékeztet annyira Svájcra vagy Tirolra, mint a Székelyföld. Összetartó, egy szokást követő nép honának tűnik, amely tudja, hogy a megmaradásának záloga a szokásainak, életmódjának megtartása.
A feltámadás és az új kezdet ünnepén kicsit érdemes áldozni az Összefogás istenségének. Militáns istenség, vannak fundamentalistái is, akik már tényleg mindenkivel összefognának.
A megállapítás igaz, de nem úgy, ahogy az ország egy része szeretné látni: nem a migránscsordától kell félteni ezt az Európát, hanem a hazudozó idiótáktól.