Egész évben kétpofára zabáljuk az álhíreket, de ez az egyetlen nap, amikor kicsit gyanakodni is tudunk. Nem bolondok napja ez már rég, ugyanis az összes többi nap lett az.
Čaputová győzelme mutatja: nem csak a nacionalista morgás létezik Közép-Európában, hanem a sokszínűség tisztelete is. Megmutathatjuk végre Közép-Európa szebbik arcát.
Az előző évszázad tanulságai alapján a kevesebb ember nem feltétlenül fogyaszt kevesebb energiát, kár tehát vulgárzöld alapon a népességcsökkenést propagálni.
A magyar ellenzéki közönségnek ne szóljunk, ők hadd dúdolják még a „Majd segít Európa”, „Merkel, te csodás” és „Európa egy értékközösség” című nagysikerű operettbetétdalokat.
Ha Európában egységes minimálbér lenne, olyan, amely jelentős növekedésnek számítana az Unió kevésbé fejlett országaiban, az olyan magas lenne, hogy ezen országokban – többek között Magyarországon – a népesség jelentős részét nem lenne érdemes foglalkoztatni.
A piacgazdaság és a globalizáció a több évszázados lengyel-magyar barátságot is kikezdte, de még úgy is van remény, hogy a Budapesten és Varsóban éppen uralkodó nacionalista rezsimek is megpróbálnak rátelepedni a két nép jó kapcsolatára.
Minden, ami nem kizárás, Orbán győzelme, és csak időhúzás a Néppártnak. Az EP-választás után ugyanis lehet, hogy Orbán majd maga akarja elhagyni a pártcsaládot, és simán hátba szúrja Weberéket. Macron örülhet.
És ami a legszomorúbb, hogy ezen kezdeteleges politikai kinyilatkoztatások is a divat hatására születnek meg. Pedig politizálni amúgy nem divat: az influenszerek se csinálják, egy cég se fizet érte.