Vasárnap zárul a Házasság hete: az elmúlt napokban jobbnál jobb előadások és beszélgetések hangzottak el a házasságról. Arról, hogy miként lehetne az másabb, jobb. Olyan jó lenne megérteni, hogy a megváltozott jó és őszinte hozzáállás tud csak kedvező folyamatokat elindítani, és tudja a körülményeket is kedvező irányba változtatni.
Julian Assange nem kap kegyelmet sem a jogtól, sem a politikától, sem a mainstream közvéleménytől. Bűne, hogy tettével a jogot nem megszegte – hanem eleve új jogot követelt.
Miért itt akarja Vági Márton feláldozni a magyar jövő egy szeletét, miközben látható, hogy ezzel globális folyamatokat nemhogy megállítani, de lassítani sem képes?
Ha egy széles körben használható, a betegség korai fázisban is hatékony gyógyszerrel küzdünk bármely vírus ellen, akkor a vírus mutációs rátájánál gyorsabbak lehetünk, szűkíthetjük a vírus mozgásterét, és javítjuk a vakcinálás eredményességét.
Vági Márton szerint már azelőtt el kellene ezen gondolkodni, hogy védekezés nélkül ágyba bújnánk a párunkkal. A bolygó védelmében hagyjuk beleszólni az embereket a magánéletünkbe? Nem ez a járható út!
A se nem nemzeti, se nem együttműködés, annál inkább rendszer médiapolitikájának újabb szégyene kísértetiesen hasonlít természetét tekintve a Népszabadság lecsapásához.
Joe Biden lendületesen indított, a demokratáknak pedig mindkét házban megvan a cselekvéshez való többségük. A kilátások igen jók: az amerikai gazdaság mérete már az év közepére visszatér a koronavírus előtti szintjéhez.
A kádári összekacsintás után az orbáni összekacsintás idejét éljük. Ennek pedig az a soha ki nem mondott jelmondata, hogy „régen minden rossz volt, hát nem mindegy, ha most még rosszabb lesz?” És ahogyan az előbbi, úgy ez utóbbi is remekül működik.
Egy sáfár nem élhet vissza a megbízatásával, a rábízott javakat nem kezelheti sajátjaként, nem vehet el belőle, és köteles azt mint „jó gazda” gyarapítani, hogy amikor eljön a számonkérés napja, makulátlan, tiszta legyen a könyvelés, és mindent rendben találjon a gazda.