A klímaváltozás problémája nem szűnik meg azzal, ha a középosztálybeli értelmiség, a „társadalom értékes tagjai” tovább szaporodnak, de ettől a lehetőségtől megfosztjuk a tőlünk szegényebbeket.
Most épp Marilyn Manson esetében láthatjuk mindezt, akinek élőben nézhetjük végig a földbe döngölését. Pedig a civilizált társadalmat az különbözteti meg a barbár középkori tébolydától, hogy lehetőség van az önvédelemre és a jog előtti egyenlőségre.
Nemzeti érdek, hogy olyan emberek vállaljanak gyereket, akik képesek őt tisztességesen felnevelni. Aki ehhez állami támogatást szeretne, feleljen meg bizonyos feltételeknek!
Rájött a kormány, hogy mekkora szívás az osztatlan közös tulajdon a mezőgazdaságban, gyorsan meg is oldja, hogy akinek kis szőlője maradna, muszáj legyen inkább eladnia.
A gyermek érték, őt – mivel magáról nem tud gondoskodni – segíteni kell. A társadalomnak is. Erre azért van szükség, hogy a lehetőségekhez képest olyan körülmények közötti élethez segítsük, melyek segítenek abban, hogy a társadalom hasznos tagjává váljon.
Előbb-utóbb ki fognak nyitni a vendéglátóhelyek. Orbán Viktor lenne a legboldogabb, ha végre mindenki mehetne a kocsmába ventilálni, ahelyett, hogy otthon gyűlik az emberekben a feszültség.
A túlnépesedett, globális klímakatasztrófa felé sodródó bolygón miért nem annak jár jutalom, aki nem hoz a világra egy újabb, széndioxidot kibocsátó, komoly ökológiai lábnyommal bíró embert?
Miközben a fősodorbeli ellenzék parlamenti pótcselekvéssel és beszélőfejekkel politizál, egy lesajnált minipárt megmutatja nekik, hogyan kell tematizálni egy jól érthető és átélhető problémát.
A közösségi média jelenleg nem a nagyobb és átláthatóbb nyilvánosságot garantálja elsősorban, hanem leginkább a modern civilizáció pusztulását. Ez akkor is igaz, ha éppen Varga Judit támadja a Facebookot.
Amikor nem a körúton belüli kultúrharcról van szó, hanem munkahelyeket, GDP-t és szociális életet teremtő vállalkozók túléléséről, akkor nincs diktátorozás, nincs felmatricázott Facebook-profilkép, nincs szolidaritás.