Ferenc pápa ismét kiadott egy enciklikát, ami az 1891-ben megindult katolikus társadalmi tanításba illeszkedik: a pápa kiállt a szolidaritás és igazság mellett, mind a jelenlegi menekültkérdésben, mind a gazdaságban. A katolicizmus megint a nacionalizmussal és a kapitalizmussal szemben fogalmazza meg magát?
Nagyjából Báthory István óta nem volt olyan korszak, amikor a két ország külpolitikai érdekei egybevágtak volna. A lengyel sértettség és középhatalmi álmok kiszolgálása Magyarország számára nem csak ellenzéki szemmel káros.
Az Azonnali vitasorozatából kiderült: az ellenzéki pártok mindegyike kész a közös listára. Van, aki ezt nyíltan kimondja; van, aki körülményesebben. A győzelemhez ez azonban csak a nulladik feltétel.
A határon túli magyar pártoknak és szavazóiknak jelenleg a hathatós érdekképviselet és a transzparencia között kell választaniuk – ezt az ellentmondást az előválasztás meghonosítása feloldaná.
A vasárnapi bécsi választás tétje nem az, hogy marad-e Bécs vörös – és ennek köszönhetően a világ legélhetőbb városa. Mert az marad. A tét az, hogy a 21. század kihívásainak megfelelően zöldebb is lesz-e.
„Azért jöttem Robi, hogy tájékoztassalak: nagyra értékeljük a faludért végzett munkádat, és biztosítani szeretnélek arról: ha nem nyilatkozol, akkor támogatunk!”
Szép gondolat a közös lista, csak éppen a választás után joggal várhatnának az emberek olyan kormányzást, mintha valóban egyetlen kolbászba darálta volna magát az ellenzék. Márpedig erre semmi esély nincs.
A kétpártrendszerben épp azért nem lehet kizárólagos hatalomra szert tenni, mert a kormányváltásnak sokkal nagyobb esélye van, mint a többpártrendszerben.
A járvány az egyik legbonyolultabb, legnehezebb dilemma, amellyel az elmúlt harminc évben a magyar politika szembenézett. Bárhogyan is lép a hatalom, csak rossz döntést hozhatnak.