Amikor egy szakértő politikai akaratra próbál valamifajta tudományos magyarázatot adni, az óriási probléma. A tudomány ugyanis a miértekre keresi a választ, nem pedig a válaszhoz fogalmazza meg a kérdést. Így Müller Cecília és az operatív törzs már csak egy politikai kommunikációs elem.
Az egykori balettnövendékek bátor beszámolói a táncszakmát alaposan megrázták, és – ha rövid időre is – a közvéleményt szintén tematizálták. Valószínűleg sokkal több mindent értek el, mint az kívülről látszik.
A kibeszéletlenség, a sok homokba dugott fej és az elhatárolódás megnehezíti, hogy a feldolgozatlanul ránk hagyott, és továbbra is velünk élő és létező kulturális benyomásokat feldolgozza a társadalom.
Zéró tolerancia: már az elnevezés is viszolyogtat. Árad belőle az a kioktató, konszenzusra képtelen, gyöpös attitűd, ami kijelöli az egyetlen helyes és üdvözítő utat.
Az amerikai elnökválasztási kampány fimszerűen gyorsult fel, az esélyek és lehetőségek nagyon bonyolultak. Hogyan tudja folytatni Trump kórházból a kampányt? Miként beszélhet Biden egy „beteg” ember ellen?
Amikor Orbán Viktor kormánya nagyon helyesen megduplázza az orvosok fizetését, hirtelen kibújik a szög a zsákból. Az orvostársadalom nem hajlandó még most se lemondani a nekik eddig járó erkölcstelen előnyökből.
Megint jól le lettek sajnálva a bírók: a Fidesz senkit nem talált az egész bírói karból, aki elvezethetné a topbíróságot, muszáj volt valakit a haveri Alkotmánybíróságról odaejtőernyőztetni.
Az ellenzék hatalmas feladatok várnak a kormányváltás után, az országot ismét nyugati pályára kell állítani. Ha nem az ellenzéki létre, hanem tényleg kormányzásra készülünk, ezt kell a választásokon is üzennünk: egységben vagyunk, győzni tudunk.
A „magyar Weimar” 2010-ben megbukott. Orbán arra jött rá, hogy a kapitalizmus működtethető autoriter eszközökkel a félperiférián. Az összefogás nem lehet öncélú, annak túl kell mutatnia az antiorbánizmuson.