A pénteken kezdődött EU-csúcson egyrészről Bécs, Hága, Koppenhága és Stockholm blokkolni próbálja a közös EU-hitelfelvételt, másrészről Budapest ellenzi a támogatások jogállamisági feltételekhez kötését. Orbán szuverenizmusa csak saját hatalmát, nem országa érdekeit képviseli.
Itt az ideje, hogy tisztázzuk: az a maréknyi hülye, aki még kijár magyar meccsekre, nem haszonélvezője, hanem elszenvedője Orbán Viktor fociőrületének.
Miközben az USA ázsiója sok szempontból történelmi mélységekben jár, George Floyd meggyilkolása kapcsán mégis a fél világ elkezdett résztvenni egy olyan szerepjátékban, ahol azt játsszák, hogy ők is amerikaiak.
A visegrádi négyek közül nálunk a legjelentéktelenebb az államfő szerepe. Pedig lehetne másképp is: ha lenne egy közvetlenül megválasztott elnökünk, az nem oldana meg minden problémát, de jót tenne a magyar politikának.
Miként érezhet egy liberális-konzervatív ember, aki még Kelet-Európában is hisz a „felvilágosult Nyugat” eszméiben, amikor annak vezető hatalma éppen saját identitását és ezzel nagyságát kérdőjelezi meg?
A Garda-tavat az olaszoknak eszükbe se jut tengerparthoz hasonlítani. Mi se annak alapján ítéljük meg a Balatont, amit a tömegturizmus alatt sínylődve a nyári tumultusban mutat!
Az egykori Közép-Európában mindenütt a nemzeti gondolat okozott fájdalmat, szenvedést, eljelentéktelenedést. A károkat helyrehozni már nem lehet, Közép-Európa végleg eltűnt a térképről – de talán el lehet kezdeni arra emlékezni, amikor még számított e térség. Trieszt példájában mindez kicsiben benne van.
Egy szobor nem csak esztétikai kategória, így annak ledöntése nem barbárság, hanem sokkal inkább azok figyelemfelhívása, akiknek érdekeit, érzéseit a jelenlegi emékezetpolitika teljességgel ignorálja.
Már félidőben látszik, hogy a Fidesz támogatottsága jelenleg olyan nagyságokat ér el, amivel az ellenzék még együtt se tud versenyezni. Ezért most az a reális cél, hogy először utolérjék a Fideszt.