Egy embert többször kell tesztelni, a tesztek pedig sokszor nem megbízhatók. De nemcsak emiatt érdemes kételkedni a statisztikákban, hanem az államok titkolózása miatt is.
Orbán újabb ellenséget kreált, méghozzá hűséges udvari bolondjaiból, a magyar ellenzékből, akik szokás szerint táptalajt adtak a konteóknak, hogy lehet-e valaki magától ennyire hülye, vagy ezért már fizetni kell.
Hanem attól, hogy mennyire tartja fontosnak az állam a népszaporulatot, az egészségügyet, az emberek életminőségét. Bizony, ez még egy diktatúrában is lehetséges.
Kivételes helyzetben tűnik szembe igazán az, ami többé-kevésbé azért „békeidőben” is működik: az önkéntes jogkövetés. De mi kell ahhoz, hogy ez kijárási korlátozás idején is fennmaradjon?
Csak rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki ebből. Most kapunk – egy nagy adag rémülettel, szeretteink féltésével, anyagi problémákkal – egy ízelítőt abból, hogy milyen is lehetne ez az ország.
Most arra lenne szükség, hogy az egész ország fegyelmezetten betartsa a járványügyi szabályokat. Ehhez tiszta szabályok kellenének: a „felhatalmazási” törvény viszont egy tákolmány.
Az ellenzék nem veszi észre, hogy Orbán a black jack néven ismert kártyajátékot játssza, és van nála jelenleg olyan 17-18, és nem arról ismert, hogy kiszállna.
A felhatalmazási törvény kábé olyan, mint amikor valakinek a kezébe adjuk vadonatúj bankkártyánkat a PIN-kódunkkal együtt, majd ő azt nem adja vissza, és a kódot is bármikor megváltoztathatja.