Ahhoz, hogy hosszútávon is legyőzzük a koronavírust, sokkal több adatra lenne szükség, és egységes módszertan alapján kellene őket felvenni és kiértékelni. Ehhez legalább európai szinten egységesen kell cselekedni.
Az elzártságban a bulizás és jópofizás álarcait levetve megmutatja igazi arcát a szinglitársadalom, ahol eszköznek tekintjük a másik embert, pedig a magányunk az eszköz – a fogyasztásé.
Az ellenzék a koronavírus-válsággal végre a saját médiavalóságába szoríthatta volna be a Fideszt, ha eleget szajkózza az egészségügy problémáit. De elszalasztották a lehetőséget.
Elkezdődött a napi 100 fertőződés és 8-10 halott időszaka: aki egy hangyahajszálnyit is ért a stratégiához, tudja, hogy ezen a ponton egyszerűen nincs vezércsere.
Olyan rendszerek jöhetnek ki a koronavírus-válságból, melyekkel legalább olyan rossz együtt élni, mint egy járvánnyal, és még a járványok felszámolásában sem lesznek érdekeltek.
Mielőtt bárkit a furcsának tűnő étkezési szokásai miatt torkollunk le, előbb a sajátjaink hatásaival kell tisztában lennünk. Bőven van miért magába néznie a nyugati világnak.
A koronavírus óta Magyarország köztársasági elnöke tulajdonképpen Győrfi Pál lett: de akkor mégis mire tartjuk a már szimbolikus jelentőséggel sem bíró Áder Jánost?
A járvány alatti távoktatás tényleg megmutat sok hiányosságot, de amiatt pont nem kellene rettegni, hogy a gyereknek a vallásról vagy a migrációról kell írnia. Legalább végre gondolkodik. Válasz Balázs Borbálának.
A Fidesznél teljes szilencium van mindenkinek, egy terméket árulnak: Orbán Viktort. Erre kell reagálnia az ellenzéknek is, ha nem egy rakás belvárosi okoskodónak akarnak majd megfelelni, hanem a választóiknak.
A koronavírus-krízis mutat rá igazán, hogy az EU-nak el kell engednie azt a dogmát, miszerint az egészségügy kizárólagos tagállami hatáskör. Itt az ideje bevezetni egy európai egészségügy minimumot.