Elsőként nyúltak szavazatokért a pöce mélyére, az elmúlt négyéves teljesítményük viszont mindössze a bűnbánásból állt. De mit veszít a Jobbik széthullásával a magyar politika?
A közös jövőnk a valódi tét, így az ökopolitika már egyáltalán nem csupán természetvédelem. Politikai erejét nem zöld pártnak kéne hívni, hanem inkább Jövő Pártnak.
A DK csak egy kékesen européer Fidesz, ahol soha nincs bocsánat, ahol ha véletlenül elsül a fegyver, akkor a biztonság kedvéért még ellövik az egész tárat is.
A sodródásnak csak világháború, vagy olyan katasztrófa vethet véget, amelyről az emberiség egésze elhiszi, hogy a létében fenyegeti – ma azonban még sem az irracionális politikai és vallási gyűlölet, sem a klímakatasztrófa lehetősége nem éri el ezt a kritikus fokot.
A luxusingatlanokra kivetendő adó nemcsak egy választási ígéret beváltása, de egy szociális politika alapja és kezdete is lehet. Száz évvel ezelőtt Bécsben így indult el a lakhatási kérdést a mai napig sikeresen megoldó városi politika.
Az MSZP-s polgármesterek DK-ba igazolásában nincs semmi meglepő, de azért őszintébb lenne, ha kerek-perec megmondanák, hogy abban hisznek: az erősebb kutya baszik, az MSZP pedig már egy félimpotens kutya.
Miközben Franciaországban a kormány mikroműanyagszűrőt építtet be a mosógépekbe, a magyar kormány egy olyan uniós kötelezettséget próbál saját zöld ötletként eladni, amire a Fidesz anno nemet mondott.
Amennyiben Nietzschének igaza van, és mi öltük meg Istent, akkor most épp az embert trancsírozzuk, és nyitott társadalom mérnökeinek ígérvénye szerint megpróbáljuk újra összerakni másmilyenként. Nem fog menni.
Az ellenzéki pártoknak olyan alternatívát kell mutatniuk, ami a Fidesz szavazói számára is bizonyítják: nem zajlik ideológiai nevelés az iskolában. A cél ugyanis nem lehet az, hogy a Fidesz ideológiája helyett egy másikat erőszakoljunk az intézményekre.