Az uniós támogatások kifizetésének jogállamisági feltételekhez kötése csak kisebb részben szól Orbán Viktorról: az ő orrba vágását használják ürügyként arra, hogy az EU döntéshozatali rendszerébe benyomjanak egy olyan mechanizmust, amely alapján a Bizottság valódi kormányként működhetne.
Az állítólagos német hegemóniánál az európai demokrácia érdekeit sokkal inkább sérti, hogy Orbán önös érdekből szolgálja ki az egyes német gazdasági szereplőket.
Nem hiszem el, hogy nem volt legalább egy ember a szobában, aki felröhögött volna, amikor felmerült az ötlet, hogy a Fidesz tudatformáló táborokban mutassa be a magyar fiataloknak a nemzeti keresztény értékrend csodáit.
Az antifák „szabadságszerető és emberbaráti aktivisták”, de csak addig, amíg valakivel egyetértenek. Ezt az önellentmondást illusztrálta tökéletesen, ami a „Becsület napján” történt.
Orbán Viktor is tudja, amit számos magyar ellenzéki még nem lát be: a mindenkori berlini kormányok mind európai, mind emberi jogi elkötelezettségüket csak megjátsszák, döntéseikben kizárólag a mögöttük álló német nagytőke érdeke számít. Ezért őszintétlenebb és erkölcstelenebb is, mint akár csak a trumpi USA.
Akkor kiderülhetne, hogy mennyi közük van a Kitörés emléktúrához, és a Fidesz is végre felvállalhatná, hogy a Jobbik régi szavazói végül is jobban tudják utálni Soros Györgyöt, mint az áruló városiak.
Odáig jutott a német közbeszéd, hogy az ember kénytelen a Neue Zürcher Zeitungot olvasni, ha nem akarja, hogy a kétezres évek magyarországi szadeszes sajtója jusson eszébe. Orbán örülhet.
Óriási várakozásokat követően meglepetés nélkül ért véget az Amerikai Egyesült Államok történetének harmadik alkotmányos vádeljárása: az USA Szenátusának republikánus többsége felmentette Donald Trumpot a hatalmával való visszaélés, valamint a Kongresszus akadályozásának vádja alól. Az eljárás befejezésével új fejezet nyílik Trump elnökségében, ami kiváló alkalom arra, hogy az amerikai kormány újraértékelje politikáját Ukrajnával és Oroszországgal szemben.
Nem lehet elmenni amellett, hogy Kispesten a Lackner-ügyben érintett (köz)szereplők egyike sem cáfolta érdemlegesen és tételesen azokat a tényállításokat, melyekkel őket saját párttársuk, barátjuk korrupció hírébe hozta.