Amikor Bayer Zsolt elhiszi, hogy ő a gyűlölet elleni harcos, amikor a Fidelitas vezetője elmondja, hogy minden megtámadott kisebbséget megvéd a Fidesz, akkor a színpad bohócszínpaddá alakul.
Hogyan várhatnánk el, hogy az angolok majd pont a kelet-európai vagy déli országokkal legyenek szolidárisak, amikor a saját országukban se érdekli őket senki más, se az írek, se a skótok?
Orbán Viktor a hatalmát, pontosabban annak stabilitását annak köszönheti, hogy fő ellenfelei között még mindig az „én értelmiségi vagyok és majd nyilatkozok valamit” mentalitás érvényesül, nem pedig a profi tervszerűség.
Gyergyóditróban van egy valós probléma, amit még érinteni sem sikerült a reflexiókban, holott fontosabb, mint az a vehemencia és stílus, amivel a pékek ellen lázadók a problémát tálalták. Elmondom, hogy mi.
Niedermüller beszólása enyhe ahhoz képest, hogy a Goldman Sachs vezére be se engedné a tőzsdére a csak fehér férfiak által vezetett cégeket. A nácik pont így kezdték a piackorlátozást.
A fehér keresztény heteróktól megrémülő DK-s nem kér bocsánatot, sőt, belerúg azokba, akik számon kérik. A Fidesznek ez jól jön, a DK-nak a lényeg egyedül az, hogy ők jól járjanak.
Amikor már majdnem mindenkinek, politikusoknak, polgároknak elege van a savazásból és egymás ekézéséből, nem lehet, hogy a cigányokért való kiállás friss levegőt pumpálna a rendszerbe, vagy legalább nehezítené az új ellenségkép után való kutakodást?
Most már tudhatjuk: Győr volt a vihar szeme, a hurrikán központja a politikai meteorológiában. Hiába indult ottan a pusztító szél, épp ott érződött legkevésbé a hatása. De mi következik ebből?
A győri választási eredmény gyakorlatilag már a jelöltállításkor eldőlt: a Fidesz megtalálta az adott helyzetre a tökéletes jelöltet. De akad-e majd elég Dézsi Csaba András a pufimellényes fidelitasosok országában?