A társadalom a koronavírus idején saját, pártoktól független narratívákat állít fel ahelyett, hogy a pártok üzeneteit szajkózná. Ez pedig nagyon nem kedvez a magyar politikát jellemző erősembereknek.
A tanároknak most kell megtanulni az értékelés elengedését vagy legalább a lazább kezelését. Ha ezt sikerül továbbvinni a járvány utáni időkre, akkor nyert ügyünk van.
Az Európai Uniónak jelenleg eleve nincs sok hatásköre ahhoz, hogy egy mostani járványra egységesen reagáljon. Milyen változásokra lenne szükség, és mennyire reálisak ezek?
A szlovák liberálisoknak Orbán olyan ellenpont, akinek elítélésével bizonyítható: ők a civilizált klubhoz tartoznak. Ebbe a kisebbségi magyar szempontok méltányolása kevéssé fér bele.
Generációk feledkeztek meg a halálról. Ezt most megússzák, de talán öt vagy nyolc év múlva jön egy vírus, ami nem szortíroz, nem kímél, vagy ami jobban szereti a fiatalok virágát.
Mi lesz a válság után? Elterjed a home office? Kevesebb lesz az alkalmi szex? Visszaszorul a globalizáció? Jön a feltétel nélküli alapjövedelem? Leszokunk a dohányzásról?
A koronavírus okozta felfordulás társadalmi kivetülései régről ismert problémákat hoztak a felszínre, és velük együtt előbújtak a boldogságipar mosolygó reklámarcai is.
Egy világjárvány során a gondoskodás lehet az a megközelítés, ami élhetőbb opciót jelent a háborúval bebútorozott fejekkel szemben. Akik másokról gondoskodnak, mindenkinek az immunitását növelik.
A mostani járvány csak még világosabbá tette, mennyire lemaradtunk már a szomszédos országokhoz képest is. De kérdéses, észreveszi-e a társadalom, hogy az Orbán-kormány csak kommunikálja az erőt.
A gazdasági és társadalmi válság berobbanása előtt megpróbálja a politikai kommunikációs szempontból országos szinten a Fidesznek sikert hozó identitáspolitizálást helyi szintre levinni a polgármester.