Tényleg nem szolidárisak a németek az olaszokkal? Tényleg a németeknek éri meg leginkább az euró? Ha Átlag Jürgen szempontjából nézzük, a megszokottnál más válaszokat kaphatunk.
Orbán Viktor mostanában már épp úgy szereti előre történelmi magaslatokba helyezni magát, mint a többi önértékelési zavaros autokrata. Ezzel egyedül az a baj, hogy a jövő történészeinek már nem ő diktál.
Jó, hogy a NAT-ról szóló vita Magyarországon is elindult: mikor Nyírő Józsefről és Wass Albertről beszélünk, arról van szó, hogy mit gondolunk Magyarország szerepéről a második világháborúban és előtte.
Ungár Péter nyilván azt gondolja, hogy vitatkozik vele vitatkozó cikkemmel, holott a legfontosabb dologban egyetértünk. Nevezetesen abban, hogy nem értünk egyet.
Egy világjárványban nem megengedhető, hogy a valóság helyett a nekem tetsző féligazságok vegyenek körül, akkor sem, ha a valóságtól esetleg elégedetlen leszek.
Mi lesz, miután a járványtól való félelem annyira mélyen meggyökerezik az emberekben, hogy bármit megengednének a politikusaiknak, csak hogy azt megelőzzék?
A járványt ma jelentős alapjog-korlátozásokkal, a gazdasági válság bevállalásával és az újraelosztó állam újraerősödésével lehet megoldani. De egyes liberálisok inkább az alapjogokat védenék, mint az emberi életeket. Magyarország kormánya viszont az élet védelmének alapkövetelményét is feladta.
Csak épp felépített alternatíva felkínálása helyett úgy, hogy az intézkedést rátolják a kórházigazgatóra, hogy ő dobálja ki az intézményből azt, aki „csak” foglalja az ágyat.
Orbán megint háborúról beszél, ezúttal a koronavírus kapcsán. Ez pedig alkalmas lehet a korábbi évek „békebeli” kormányzati teljesítményének elleplezésére is. Minden oké volt, csak hát a háború...
Nem attól lesz valaki a történelem jó oldalán, hogy része az euroföderalista élcsapatnak. Akkor sem, ha Bauer Tamás élből lefideszesezi azt, aki ezt kimondja.